A szociális munka alapgondolata

A gondozás az emberiség legősibb tevékenységei közé tartozik.

Mindig voltak olyan emberek, akik valamilyen módon (akár egyénileg, akár szervezetben) segítenek a bajbajutottakon. A segítés módja függött az egyén erejétől, lehetőségétől, személyiségétől és a gondozás során szerzett gyakorlatától, tudásától.

Gondozónőként legfontosabb feladat a szeretetteljes és emberséges bánásmód és a határozott, magabiztos fellépés.

Minden ember számára meg kell adni a kellő tiszteletet.

Emberekkel, betegekkel való foglalkozás közben nem lehet elfelejteni, hogy két egyforma ember nincs, így két egyforma beteg sincs, ezért nem lehet szabályokban meghatározni viselkedésünk módját, magatartásunkat mindig az adott helyzetnek megfelelően kell kialakítani.

A betegek, idősek érzékenyebbek, néha kissebségi érzetük is van, ezt a szorongást azonban fel lehet oldani, ha céltudatosan törekszünk már az első találkozástól kezdve odafigyelünk, hogy hogyan köszönünk, foglalkozunk a gondozottal , beteggel.

A jó gondozómunka egyik lényeges pontja a bizalom megszerzése, és ami még ennél is fontosabb a bizalom megtartása.

Mivel érhető ez el?

Megfelelő magatartással, tiszteletadással, megértéssel, türelemmel, segítőkészséggel. Az idős embertől nyert információkat kötelességünk bizalmasan kezelni, amellyel a tisztességes emberi magatartás szabályai szerint sem a gondozottunk, sem a környezet irányába nem szabad visszaélni.

Az idős emberre jellemző, hogy nem annyira a nyílt őszinteséget igényli, mint inkább a tapintatot, akár az ún. „ kegyes hazugság” árán is.( Pl. nem mondom egy idős, tehetetlen, beteg embernek, hogy „ azt mondta a rokona, családtagja, barátja stb., hogy nem kíváncsi rá , hanem inkább azt próbálom elmagyarázni, mennyire nem ér rá a hozzátartozója látogatni, hogy a barátja, ismerőse gyengélkedik, ezért nem tud eljönni hozzá stb.)

Ne feledkezzünk el, hogy a szülőnek a gyereke akkor is kedves, ha nem teljesíti vele szemben gondoskodási kötelességét, ezért akkor se segítsük szidni a családot, ha ez az idős ember saját maga többször is megteszi. Inkább azon fáradozzunk, hogy a családtag jó tulajdonságainak ismertetésével, illetve az idős ember szeretetére, jóságára alapozva próbáljuk ezt a kapcsolatot élővé tenni.

A gondozói tevékenység tehát nem szűkül le a beteg testi jólétének, egészségének javítására, hanem szükség van a lelki egyensúly megtartására is. A törekvésekből kitűnik a nehéz hivatás szépsége is, emberekkel foglalkozunk akik nem is mindig betegek, de sokszor bizalommal, bizakodással fordulnak hozzánk. Mi azért dolgozunk, hogy egészségesek maradjanak, vagy visszanyerjék egészségüket, vagy ha ez nem megvalósítható, akkor legalább elviselhetővé tegyük helyzetüket. Ez magába foglalja a beteg gyógyítását, ápolását, de mindenek előtt a velük való törődést.

A gondoskodás célja és feladata a gondozásra szoruló ember szükségleteihez igazodó segítségnyújtás, melynek mértékét és fajtáját mindenkor a segítségre szoruló ember testi, lelki és szociális állapota határozza meg.

„Mi a segítség ? Az ember válaszcselekvése

bajba jutott embertársának szótlan,

vagy szóbeli felhívására, hogy azt

szorongatott helyzetéből kijuttassa.”

(V. von Gebsattel)

Amennyiben elég érdekesnek és színvonalasnak találtad ezt a cikket oszd meg másokkal is. Köszönöm