Szociális munka fogyatékkal élőkkel

 

SZTE Egészségügyi Főiskolai Kar

Szociális Munka és Szociálpolitika Tanszék

 

Házi dolgozat

 

Tárgy:    Szociális munka fogyatékkal élőkkel

 

Előadó: Tunyogi József

főiskolai adjunktus

 

Készítette: Vas Gabriella

III éves Szociális Munkás hallgató

 

Kelt: 2005-04-16

 

 

„Mindenki erkölcsi feladata megtenni mindent azért, hogy

mások ne kínlódjanak, ne érezzék rosszul magukat ugyanabban a

házban, hivatalban, városban, országban -mellettünk.

…sokat tehetünk – tehetnénk másokért, magunkért annak

érdekében, hogy megelőzzük a rossz közérzetet, a szorongást

a  félelmet, a függőséget, az alkoholba, kábítószerbe menekülést, az öngyilkosságot.”

Dr.Haraszti László

 

 

„Minden ember egyenlő – minden ember más”

 

A „Szociális munka fogyatékkal, élőkkel” című választható tantárgy megjelölésekor a fogyatékkal élő emberek helyzetének részletesebb megismerése vezérelt, a házi dolgozat jellegű beszámolási forma külön örömmel töltött el, mivel így lehetőségem nyílt a helyi körülményeket is áttekinteni, felmérni és összegezni.

A házi dolgozat előkészítésekor rengeteg ötlet, gondolat kavarog bennem e témával kapcsolatban, mint például: Ki is a fogyatékkal élő? Ki lehet fogyatékkal élő? Mit gondol a magyar társadalom a fogyatékos emberekről? Milyen a fogyatékos emberek társadalmi megítélése az Európai Unióban. Helyi viszonyok: Működik-e támogató szolgálat? Milyenek a közlekedési lehetőségek a közintézményekben? Milyen szórakozási lehetőségek vannak a városban, ahová a fogyatékkal élők is szívesen járnak? Van-e lehetőség az önálló vallás gyakorlására? - és még rengeteg ilyen vagy hasonló kérdés melyekből néhányat kiragadva próbálok válaszokat találni e dolgozat keretein belül.

 

A fogyatékos emberek a társadalom egyenlő méltóságú, egyenrangú tagjai, akik a mindenkit megillető jogokkal és lehetőségekkel csak jelentős nehézségek árán vagy egyáltalán nem képesek élni.

 

 

Fogyatékos személy: az, aki érzékszervi- így különösen látás-, hallásszervi, mozgásszervi, értelmi képességeit jelentős mértékben vagy egyáltalán nem birtokolja, illetőleg a kommunikációjában számottevően korlátozott, és ez számára tartós hátrányt jelent a társadalmi életben való aktív részvétel során.

 

 

A fogyatékosság bárkit elérhet?

A fogyatékosság bármely életkorban kialakulhat. A károsodás létrejöhet a méhen belül- mint az agyhűdés vagy a nyitott gerinc esetében – vagy a születéskor, amikor hatása gyakran csak később jelentkezik. A mozgássérült állapot lehet fertőző betegség következménye, gyógyszer mellékhatása, netán feltartóztathatatlan degeneratív betegségé.

A fogyatékos emberek ügye nem egyedi, elszigetelt jelenség, hiszen egyre több embertársunkat érheti közlekedési, munkahelyi, sport vagy egyéb baleset.

A hétköznapi ember fél a fogyatékossággal élőktől. Kerüli őket, mert attól tart, hogy a betegség érintkezés útján is terjed. Ezért aztán nem veszi észre a segítségkérő pillanatokat, jelzéseket, és nyugodtan elmegy mellettük az utcán. A fogyatékosokhoz vezető betegségek nem fertőzőek, sőt a legtöbb esetben nem is örökölhető. A nagyfokú információhiány azonban nemcsak idehaza jellemzi a fogyatékosságot. Az Európai Unió tagországaiban is hiányosak az emberek ismeretei. Egy 2001-ben készült közvélemény kutatás szerint legkevésbé az értelmi és pszichológiai fogyatékosságról van információjuk a polgároknak

 

 

Előítéletek, stigmák

A sérült emberek társadalmi megítélése és ennek következtében a beilleszkedés  lehetősége országonként különböző. A többi ember toleranciája, empátiája, együttműködő készsége is változó. A fogyatékos emberkép fejlődése, amely a fogyatékossággal szembeni viselkedésünket meghatározza, az ókortól napjainkig kultúránként változott, és ellentmondásokkal volt tele.

Azt gondolnánk, hogy a sérült emberkép napjaink modern, tudományos, humánus korára jelentős változáson ment keresztül. A régi babonákhoz való ragaszkodás azonban sajnálatos módon jelen van: elesettek, a szervezetük gyenge, csúnyák, iskolázatlanok, a társadalom tartja el őket, nem akarnak dolgozni, nem képesek gyereket szülni, nevelni stb. Az emberek mivel nem ismerik őket, a betegségüket, nem tudnak velük mit kezdeni, ezért tartózkodnak tőlük.

Mi az oka a távolságtartásnak?

Az emberi fizikum vagy az értelem külsőségekben is megjelenő mássága befolyásolja a személyiséggel kapcsolatos, előre kialakított nézeteinket. Az a kényelmetlen érzés, hogy a másiknak valamije hiányzik, vagy másképpen van, arra sarkalja az embert, hogy önmagát is definiálja a lehetséges hiányosságok mentén. Ez azonban olyan szorongásokat aktivál, melyekkel az egyénnek valamiképpen meg kell birkóznia. Az, hogy kinek milyen eszközei vannak a másság keltette szorongás leküzdésére, meghatározza a fogyatékossággal kapcsolatos viselkedésünket. Vagyis a fogyatékos emberről alkotott egyoldalú, túlzó, előre kialakított nézeteinket, és azt, hogy milyen sztereotípiákat használjunk a vele kapcsolatos viszonyunk kialakításában vagy kerülésében.

A sztereotip gondolkodás általánosít, indokolatlanul sok emberről tételezi fel ugyanazokat a tulajdonságokat. Ha egyszer a sztereotípia rögzül valakinek a gondolkodásában, még akkor is igen nehezen változtat rajta, ha az ellentmond a tényeknek. Gyakori például, hogy a külső fizikai jellegek és hiányosságok alapján a személy belső világát vagy értelmi képességeit is fogyatékosnak feltételezzük.

A fogyatékos emberek társadalmi megítélése az Európai Unióban

Az Európai Unióban a fogyatékossággal élők száma 37 millió. A fogyatékos állampolgárok itt is szembesülnek a megfelelő oktatáshoz, képzéshez, közlekedési eszközhöz való hozzáférés nehézségeivel, valamint a tartósan alacsony szintű foglalkoztatással. Ezek eredményezik az érintett személyek társadalmi és gazdasági kirekesztettségét, a szegénységet, a szociális rendszertől való erős függőséget. Az emberek szemléletéből adódó akadályok szintén jelen vannak még, hiszen nagyon sokan nem értik, hogy a fogyatékossággal élők jelentősen hozzájárulhatnak a gazdasági és társadalmi fejlődéshez. Legtöbben a fogyatékosságot nézik, nem, pedig magát az embert.

 

 

Mit gondol a magyar társadalom a fogyatékos emberekről?

A Publicis Reklámügynökség felkérésére az Erőforrás Alapítvány United Way Magyarország számára a Gallup Internacional tagja, a Mareko marketingkutató 2001-ben közvélemény kutatást végzett. Az ezer főt kitevő reprezentatív felvételből bíztató és elgondolkodtató következtetések vonhatók le. A válaszokból kiderül: sokan segítenének a fogyatékkal élőkön a maguk eszközeivel – pl. pénzadománnyal -, de csak kevesen tudják, milyen nehézségekkel küszködnek valójában a testileg vagy értelmileg sérült emberek. A megkérdezettek 70 százaléka úgy gondolja , ezekről az emberekről elsősorban a családnak kell gondoskodnia, ezután következik az állam és a társadalom felelőssége. Ha azonban nem családtag sérült személy nem  érzik feladatuknak a gondoskodást. Figyelembe véve a mai magyar gazdasági és társadalmi helyzetet, a legtöbb család nem rendelkezik akkora anyagi, pszichés háttérrel és erővel, hogy külső segítség nélkül kezelni tudná az életüket alapvetően megváltoztató helyzetet. A megkérdezettek 70%-a nem várja el a fogyatékos embertől, hogy dolgozzon, és nem is lát sok esélyt arra, hogy teljes értékű munkaerőként foglalkoztassák.

Az emberek 81%-a tudja, hogy a mozgáskorlátozott vagy értelmi fogyatékos ember munkához jutása jóval nehezebb az átlagnál, illetve képzettséget szerezni az átlagosnál komplikáltabb feladatot jelent számukra. Sokakban nem tudatosul, hogy  az oktatásban nincsenek megteremtve a nélkülözhetetlen, ám speciális feltételek, pontosabban a fogyatékos embernek szinte lehetetlen egyetemre járnia vagy munkához jutnia, így képességeit próbára tennie.

A megkérdezettek nagy része tisztában van azzal, milyen nehézségekkel jár a fogyatékossággal élők, leginkább a mozgáskorlátozottak számára a közintézmények megközelítése. Az interjúalanyok nagy része véli úgy, hogy a legtöbb intézmény nehezen megközelíthető egy mozgássérült számára, a közlekedési eszközöket nem tudják igénybe venni.

 

Szemléletváltás a foglalkoztatásban

Az Európai Unió legtöbb tagállama- felismerve a fogyatékos emberek foglalkoztatáspolitikájának szerepét – jelentős szemléletváltáson megy át, és bár egyelőre csak hosszú távú feladatként, mégis egyre inkább az aktív fogyatékos-politika és foglalkoztatás központú törekvések erősítését tűzte ki célul. Ez azonban nem mindig találkozik a fogyatékossággal élők és az őket tömörítő szervezetek törekvéseivel. A konszenzus elérése érdekében a döntés és törvényhozók a jövőben hatékonyabb kommunikációra, a fogyatékos emberekkel és szervezeteikkel való párbeszéd javítására törekednek.

Az Európai Bizottság a fogyatékossággal élők munkaerőpiaci integrációja ügyében a szociális partnerek – UNICE / UEAPME, a CEEP (munkaadói szervezetek) és az ETUC (szakszervezeti konföderáció) – bevonására kötelezte el magát, amelynek nem elhanyagolható a szerepük a fogyatékosügy európai kezelésében. Úgy ítélik meg, hogy a fogyatékos emberek foglalkoztatása elősegítésének helyes megközelítésének módja az egyenlő elbírálás.

Szociálisan elfogadhatatlan és gazdaságilag megengedhetetlen az olyan diszkrimináció, aminek semmi értelme sincs a feladat elvégzése szempontjából. Káros mind az egyénnek a munkához fűződő viszonyában, mind a gazdálkodó szervezet hatékony működése szempontjából. A képességek alapján történő kiválasztással elkerülhető a foglalkoztatottak egyik vagy másik csoportjának preferenciális kezelése. Elsősorban az egyének képességére helyezett hangsúly teszi lehetővé esélyének javulását, elfogadását és munkahelyi integrációját.

A fogyatékossággal élők foglalkoztatásának aktív elősegítésével a vállalatok korábban ki nem aknázott termelési erőforrásokhoz juthatnak, növelhetik hatékonyságukat. A fogyatékos emberek fogyasztói piaca több mint 30 milliót számlál. A fogyatékosság megértése, figyelembevétele elősegíti a fogyatékossággal élőknek is megfelelő termékek, szolgáltatások kifejlesztését, piacra dobását. A fogyatékos munkaerő bevonása a termékfejlesztésbe hozzájárulhat ahhoz, hogy számukra megfelelőbb cikkeket gyártsanak, ez pedig új piaci lehetőségeket tárhat fel.

A munkahelyeken túli fizikai és kulturális szempontok jelentős mértékében megszabják a fogyatékossággal élők munkavállalási képességét. Éppen ezért fontos, hogy jobban odafigyeljenek az előttük álló társadalmi korlátok lebontását célzó politikára.

A szociális partnereknek a megfelelő szinteken elő kell segíteniük tagjaik számára az egyenlő esélyek politikájának megvalósulását: például az új felvételről szóló hirdetések megjelenésénél tudatosítaniuk kell, hogy a kiválasztás kizárólag a képességeken alapul, vagyis a kiválasztás és a felvételi procedúra nem lesz megkülönböztető, a szakmai lehetőségek- beleértve a továbbképzést is – a fogyatékos emberek előtt ugyanúgy nyitva állnak, mint a többieknél. Támogatniuk kell a megváltozott munkaképességűvé vált alkalmazottakat abban, hogy munkahelyüket megtarthassák, vagy ha ez nem lehetséges, másikat találjanak, amely megfelel szakmai tapasztalatainak és képességeinek.

 

 

Munkahelyi támogatás

A fogyatékos emberek munka-erőpiaci integrálódását elősegítő munkahelyi támogatásának általában kétféle formája létezik. Az egyik a társadalombiztosítási költségeket, valamint a bérköltségek egy részét, a másik a fogyatékos dolgozó és az egészséges társai produktivitási szintjéből adódó esetleges különbségeket fedezi. Az álam szempontjából ezek a kiadások előnyösebbek, mint a munkanélküli, illetve a fogyatékossági segély folyamatos kifizetése, mivel a munkabér után adó is van, így a dolgozó szociális védelme a munkáltatót terheli.

A fogyatékossággal élők társadalmi beilleszkedése jelentős mértékben függ a munka-erőpiaci integrációjuktól. Az Európai Foglalkoztatási Stratégia négy kulcseleme a foglalkoztathatóság, vállalkozókészség, alkalmazkodóképesség és esélyegyenlőség erősítése.

Az Európai Szociális Alap keretében nemrégiben elfogadott programok figyelembe veszik az Európai Foglalkoztatási Stratégia prioritásait. Az Európai Szociális Alap költségvetése a 2000-2006-os időszakra 60 milliárd euró, amelyet a munkaerőpiacok modernizálására – egyebek mellett a hátrányos helyzetű csoportok társadalmi  és gazdasági integrációjára, a tudásalapú társadalom megteremtésére, az európai gazdaság versenyképességének erősítésére kíván fordítani.

 

 

Helyi viszonyok, elképzelések a jövőben megvalósítható teendőkről melyekkel a fogyatékkal élő emberek intenzívebb elfogadást és támogatást nyerhetnek

A dolgozat elkészítése érdekében kisebb kutatást végeztem a városban. Igyekeztem mozgáskorlátozott szemszögéből megfigyelni az épületeket, járdákat, közlekedési eszközöket.

Helyi szociális intézményben, szociális munkát végző dolgozókén, nem kis megdöbbenéssel vettem tudomásul a hiányosságokat. Sajnálatos módon nem csak a kulturális és vallási intézményekben szembesültem a mozgáskorlátozott személyek közlekedési nehézségeivel, hanem az egészségügyi illetve szociális intézményekben is.

A mindennapi életben, a rohanásban és  csak a magam gondjaival foglalkozva eddig sok helyen nem figyeltem fel, hogy mennyire megközelíthetetlen épületeink vannak városunkban, nem is beszélve arról, ha valaki segítség nélkül  kerekes székkel szeretne bejutni ezen épületekbe.

 

 

Elsőként az egészségügyi intézményeket, önkormányzatot, szociális intézményeket látogattam meg és próbáltam mozgáskorlátozott szemszögből figyelembe venni, mivel megítélésem szerint ezek az intézmények azok, ahová leggyakrabban járnak az emberek ügyeik elintézése érdekében.

Legnagyobb megdöbbenésemre a mai napig található olyan intézmény, ahová kerekesszékkel nem lehet bejutni önállóan, nincs erre alkalmas rámpa kiépítve, ebből aztán magától érthető hogy az épület belső szerkezete sem felel meg az 1998.évi XXVI. törvényben előírtaknak.

Vannak olyan épületek, amelyeknél megtalálható ugyan a bejáratnál a rámpa de az épület belsejében, vagy az emeletre való feljutás megoldatlan.

Ilyen például az egészségügyi intézmény, ahol az emeleten található például a nőgyógyászat és a szemészet.

Joggal fogalmazódott meg tehát bennem a kérdés, hogy „Mi van olyankor ha járásképtelenségem miatt kerekesszékbe kényszerülve nőgyógyászati panaszaim adódnak?” vagy„ látászavaraim?”.

Kissé részletesebben körüljárva ezt a kérdést rá kellett jönnöm, hogy nem sok választásom lenne. Jó esetben, ha a családtagjaim segíteni tudnálak és felcipelnének a 2x10 lépcsőfokon akkor lenne esélyem a szakszerű orvosi ellátásra, ha viszont ez nem lenne járható út akkor a gondozási központtól kérhetnék ugyan segítséget, de mivel ott  zömmel gondozónők dolgoznak, fizikailag ilyen szinten nem terhelhetőek, nem nagyon maradna más választás mint az orvos házhoz hívása. Valójában azonban ez a megoldás sem teljesen megvalósítható, vagyis inkább nem egészen jó, hisz mindkét ellátás orvosi rendelőben található és szállításra illetve mozgatásra alkalmatlan, speciális eszközökhöz kötött, melyek nélkül a pontos vizsgálati eredmény nem állítható fel.

Ehhez hasonló problémával találkoztam a szociális intézményekben is, méghozzá a gyermekjóléti szolgálatnál és a családsegítő szolgálatnál. Egyik szolgálat sem közelíthető meg a hivatalos bejárat felől kerekesszékkel. A belső elrendezés is lehetetlené teszi a mozgáskorlátozott közlekedését (mert például az ügyfélfogadó és az interjú szobát 3 lépcsőfok és egy igencsak szűk ajtó választja el egymástól). Ebben az esetben a családgondozó házhoz hívása talán megoldás lenne, de ezzel nem segítjük a mozgáskorlátozott ügyfél önálló ügyintézését, és akadályozzuk az önálló életvitelben.

Hisz attól, hogy kerekesszékbe kényszerült lehet, hogy minimális segítséggel (pl. a családsegítő szolgálatnál egy papír kitöltése vagy egy tanácsadás) el tudná intézni önállóan az ügyeit, anélkül hogy ki lenne szolgáltatva a családgondozónak.( pl: várni, hogy mikor ér oda).

A nagy meglepetés csak ezután következett a frissen kb. egy hete megalakult Támogató Szolgálatnál. Mint társintézményben dolgozó kolléga egyébként is készültem meglátogatni az újonnan alakult szolgálatot de ezen kis kutatás révén előbbre hoztam a látogatásomat. Mély megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy a Támogató szolgálat / vagyis az a szolgálat melynek alapprofilja a fogyatékos személyek önálló életvitelének megkönnyítése, segítése, szállítás és tanácsadás/ kerekesszékkel abszolút megközelíthetetlen, de még azt is megkockáztatnám, hogy a lépcsők meredek fokképzése miatt egy nehezebben mozgó (pl. csípőficamos) egyén sem tudja megközelíteni.

Kérdésemre, hogy „Hogyan zajlik ebben az irodában a mozgáskorlátozottak tanácsadása?” azt a választ kaptam, hogy ideiglenes megoldásként kimennek a támogatásra szoruló lakására a gondozók, idővel egy esetlege irodacserével, pedig megoldják a problémát.

Következő kérdésként a szállításra kinevezett autót céloztam meg, mivel meglátásom szerint egy személyautó, melyben semmilyenféle emelőszerkezet, vagy bármi ami utalna arra hogy egy mozgásképtelen személyt alkalmas lenne elhelyezni az utastérben, már nem is említve a rakteret ahová nem, hogy egy kerekesszék hanem egy jókora utazótáska is alig - alig férne el.

Kérdésemre a válasz, „a sofőr beemeli a beteget, ha lesz ilyen jellegű beteg, a tolókocsit, pedig általában össze lehet csukni”.

Hát igen! – általában, feltéve, ha nem elektromos, vagy nem speciális egyénre szabott, de erről már említést sem tettem csak gondolataimban mélyedve elköszöntem a kollégáktól, és titokban hálálkodtam a sorsnak, hogy csak látogatóként voltam részese a találkozásunknak.

 

 

Második fázisként a kulturális és vallási intézményeket jártam körbe. Itt is találkoztam problémákkal, lehetetlen helyzetekkel, bár tudom, hogy nagy szükség van úgy a kultúra ápolására, mint a lélek ápolására mégsem viseltek meg annyira a hiányosságok, mint az előző esetekben.

A művelődési ház új épület révén csak az emeleti részén megközelíthetetlen egy mozgáskorlátozott részére, a templomokba viszont egyáltalán nem lehet bejutni kerekesszékkel. Más városok templomaiban tett látogatásaimra visszagondolva sem emlékszem, hogy rámpával ellátott feljárókkal találkoztam volna.

Joggal merül fel a kérdés bárkibe is, hogy „Miért?” , „Ők nem lehetnek vallásosak?”, „ Nekik nem ugyanolyan joguk lehet ott hallgatni a szertartást, ahol az egészséges társaik?”

A városban sok helyen nincs megoldva a járdaszegélyekről való balesetmentes lejutása egy mozgássérültnek, de a közlekedés is megoldatlan, nincsenek városi buszok / 10 km hosszú a város a főút mentén/, nincsenek taxik. A helyközi közlekedés is lehetetlen az ilyen problémával élő emberek számára mivel a helyközi utas szállítás nem akadálymentesített autóbuszokkal van ellátva.

Ezek a tapasztalatok és milliomnyi kérdés árnyékában gondolkoztam el azon, hogy tulajdonképpen mit is jelent az, hogy akadálymentesen épített környezet?

Erre a kérdésre a választ az 1998. évi XXVI. törvényben találjuk meg, amely a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról rendelkezik.

 

 

Milyen épített környezetre jogosult a fogyatékos?

  1. A fogyatékos személynek joga van a számára akadálymentes, továbbá érzékelhető és biztonságosan épített környezetre, különösen a közlekedéssel és az épített környezettel kapcsolatos tájékozódási lehetőségekre.
  2. A törvény által szabott határidő: a törvény kihirdetésekor már meglévő középületek akadálymentessé tételét fokozatosan, de legkésőbb 2005.január 1-jéig el kell végezni. /meghosszabbították/

 

 

Milyen közlekedésre jogosult a fogyatékos?

  1. A közlekedési rendszereknek, továbbá a tömegközlekedési eszközöknek, utasforgalmi létesítményeknek – beleértve a jelző- és tájékoztató berendezéseket is – alkalmasnak kell lenniük a fogyatékos személy általi biztonságos igénybevételre.
  2. A közlekedésben jelentősen akadályozott fogyatékos személy közlekedését – az indulási helytől a célállomásig történő – szállítást végző hálózat működtetésével is lehet biztosítani.
  3. Közhasználatú parkolóban, a közlekedésben akadályozott fogyatékos személyek számára – külön jogszabály szerint – megfelelő számú és alapterületű parkolóhely kialakításáról kell gondoskodni.
  4. A törvény által szabott határidő: közlekedési szállítást végző hálózat kiépítéséről fokozatosan, de legkésőbb 2010.január 1-jéig gondoskodni kell.

 

Ezen tények, gondolatok és kérdések sokaságában tiszta szívből remélem, hogy pozitív szociális munkával megvalósítható lesz egy humánusabb környezet kialakítása megadva mindenkinek az egyenlő esélyt.

 

 

Lajosmizse, 2005-04-17                                       Készítette:               Vas Gabriella

III. éves Szociális Munkás hallgató

 

Felhasznált irodalom:

A fogyatékos emberek Európába mennek - Meosz, Hungary, Budapest 2003.

Szerkesztő: Ignácz Beáta

Szerzők: dr. Borbély Szilvia, Czeglédiné Kovács Ágnes, dr. Gadó Pál, Horváth László, Ignácz Beáta, dr. Lovászy László, Nagy Attila.

Nem magánügy – Meosz, Hungary, Budapest 2004.

Szerkesztő: Ignácz Beáta

Szerzők: Bengt Lindquist, Ferenczy Ágnes, dr. Gadó Pál

Hittel szabadon szolgálni -a fogyatékos ügyről- Bálint József, Antológia kiadó, Lakitelek,2003

 

Amennyiben elég érdekesnek és színvonalasnak találtad ezt a cikket oszd meg másokkal is. Köszönöm