A szociális munka kialakulása

A szociális munka kialakulása
történeti áttekintés

 

„ A szociális munka – a szociális munkás és a kliens, az ügyfél között kiépülő segítő kapcsolat – az emberi történelemmel egyidős. Szakmává azonban csak a polgári társadalomban vált.”

A szenvedő embereknek felajánlott segítség története a biblikus időkig vezethető vissza. Fontos szerepet játszott a generációk együttélése, a nagycsalád.

 

Az integrált társadalomban az ember valamilyen formában közösségekhez tartozott, ahol a közösség érdeke volt a meghatározó. Később a közösségek felbomlásával a család, az egyén magára maradt gondjaival és nem tud mindent felvállalni.

A segítségnyújtás kezdetben karitatív tevékenység formájában történt. Amikor a problémák társadalmi méretet öltöttek, közbeavatkozott az állam, és szerepet vállalt különböző módon és mértékben. Például a szegényügyet szabályozta az 1601.évi törvény. A gondoskodás, az igazgatás az egyházközségek irányítása alatt állt.

 

Magyarországon a középkorban a szociális problémák rendkívül élesek voltak, elsősorban a városokban. A szegényügy nagy gondot jelentett. A kérdés az volt, kié a szegény, ki gondoskodjon róla. Az állam szerepe előtérbe került, de szerepet kapott a magánjótékonykodás és az egyház is. A szegények számára dologházakat hoztak létre.

A tőkés társadalomban a gazdaság tervezhetőbbé vált. Közegészségügyi intézményeket hoztak létre, jogi szabályozások jelentek meg, szabályozták a társadalombiztosítást.

A két világháború között még jobban előtérbe került a szegénység. Gazdasági nehézségek, hadirokkantak, özvegyek, árvák. Ezt eredményezte a világháború, amit később még fokozott a nagy gazdasági világválság. Ebben az időszakban jelentős volt a magánjótékonyság, karitatív segítség, az egyház szerepe. Az állam kevésbé vállalt szerepet. A segítségnyújtás a munkaképtelenekre és a munkanélküliekre irányult.

A II. világháború után cél a munkanélküliség felszámolása volt. Megvalósult a teljes foglalkoztatottság, kiterjesztették a nyugdíj-jogosultság körét a mezőgazdaságban dolgozókra. Bevezették a családi pótlékot, a GYES-t, szabályozták a bért.

„ A szegénység Magyarországon sohasem szűnt meg, de- nagyjából 1965-1980 között- a korábbinál szűkebb körre szorult vissza…Ma azonban szinte megfordult a helyzet. A szegénység ismét – most már rohamosan nő.”

A társadalomban felmerülő problémák – „ a látható nyomor, a szegényedés és gazdagodás végzetes ellentétei, a reménytelenségbe vesző, önmagukat feladó munkanélküliek tragédiái, a talajvesztett családok széthullása, a bűn, a züllés, a nyomorúság okozta türelmetlenség és gyűlölködés”- ellen tenni kell.

Az állam szerepe ismét megnőtt. Létrehozta a társadalompolitika és a szociálpolitika rendszerét, melynek feladata, hogy korrekciót és prevenciót lásson el, ez a szociális munka formájában valósul meg.

Maga a „ SZOCIÁLIS MUNKA „meghatározás alig száz éves. A múlt század utolsó harmadában alakult ki az a segítő tevékenység, amelyet már szociális munkának hívtak.

1917-ben íródott Mary Richmond „Szociális Diagnózis” című könyve Amerikában, amely a szociális esetkezelés módszerének alapművévé vált. A szociális esetkezelés mintegy ötven évig uralkodó munkaformája lett a szociális munkának.

A szociális munkás tevékenysége középpontjában a bajba jutott egyén állt és áll a mai napig is, akinek problémáit meg kellett/kell értenie.

A szociális munkát irányító elméletek közül a krízisintervenció gyakorlata- a gyors beavatkozás válsághelyzetben- arra hívja fel a figyelmet, hogy nem csak a kliensnek kell segíteni, hanem a kialakult helyzetért felelős környezetben is változást kell elérni. Így a szociális munka célja ekkor már nemcsak az egyénnek és családjának nyújtott támogatás lett, hanem az őt körülvevő szűkebb társadalmi környezet megváltoztatása is.

A szakma ma is ezt a filozófiát vallja. Erre épül a rendszerszemléletű családgondozás.

Az egyéni esetkezelés mellett megjelent a csoportmunka és a közösségszervezés.

A szociális munkásnak tevékenysége során- mivel nehezebbnél nehezebb problémákkal találja szemben magát- előzetesen át kell gondolnia minden lépését azok várható következményeivel együtt. Ezért munkáját folytonos mérlegelés és indoklás kíséri: tudatosítania kell magában is, mit miért tesz, és miért nem. Ezért a szociális munkástól minden esetben munkájának tudatos elemzését kívánja meg a szakma.

 

A szociális munka alapja, a szociálpolitika mérföldköve az 1993. évi III. törvény, amely egységes szerkezetbe foglalja az állam által biztosított egyes szociális ellátások formáit, szervezetét, intézményrendszerét, a pénzbeli, természetbeni és a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátásra való jogosultság feltételeit, érvényesítéseinek garanciáit a finanszírozás elveit. Majd a későbbiekben megalkotott, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, a 15/1998-as NM rendelet és az 1/ 2000-es NM rendelet.

 

A dolgozatomban olyan intézményt mutatok be, ahol szociális munka folyik, melynek alapja a fentiekben említett két törvény, illetve az azt kiegészítő rendeletek

Amennyiben elég érdekesnek és színvonalasnak találtad ezt a cikket oszd meg másokkal is. Köszönöm